Közbeszéd

A Közbeszéd.sk mikroblogja

photo

Így kell ezt tolni.

Így kell ezt tolni.

video

Bárdos Gyula sajtótájékoztatója az eredményhirdetést követően.

Disclaimer: Szlovákul van, feliratok nélkül.

text

Bárdos Gyula a Komáromi Szalonban

Bárdos beszélgetőtársa, az est házigazdája Laczkó Sándor. Az este során a Bumm is tesz fel villámkérdéseket az elnökjelöltnek.

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/02/06/bardos-gyula-a-komaromi-szalonban/

text

Hrušovský, az epizódszereplő

Gyenge pozícióból fut neki a köztársasági elnöki választásoknak a parlamenti ellenzék. A jelöltek közül a népszerűségi listákat toronymagasan vezető Robert Fico az abszolút favorit, a parlamenti ellenzék egy részét tömörítő Népi Platform Pavol Hrušovskýt támogatja.

A külső szemlélő számára úgy tűnhet, az ellenzéki pártok egységesen lépnek fel a Smer jelöltjével szemben. Hrušovský a Népi Platform pártjainak támogatására alapozva az első fordulóban 20 százalék közeli eredményre számíthatna, ami köztársasági-elnöki hivatalért versengő jelöltek magas számát figyelembe véve szinte garantálná a KDH volt elnökének a második fordulóba jutását. Akkor mégis mi gond a Népi Platform jelöltjével?

A Kereszténydemokrata Mozgalom és a Híd szinte egyeztetés nélkül, már a 2013-as év elején jelezte a KDH és a parlament korábbi elnökének az indítását. A döntés kísértetiesen hasonlít az SDKÚ 2004-es lépésére, amelynek következtében Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič küzdött meg egymással a választások második fordulójában. Már tavasszal is látszott, Hrušovský egyszerűen nem rendelkezik a szétforgácsolódott jobboldal összefogásához szükséges tekintéllyel és karizmával, amit legjobban talán az SDKÚ habozása támasztott alá. A Pavol Frešo vezette párt Iveta Radičová esetleges indulása reményében több hónapig halogatta az állásfoglalást, korábbi koalíciós partnereit csak az év késői szakaszában biztosította a támogatásáról. Mindemellett, egyes hírek szerint az SDKU vezetősége csupán szűk többséggel szavazott Hrušovský támogatása mellett, miközben a párttagok egy jelentős csoportja Milan Knažko mellett foglalt állást.

Hrušovský nem integráló személyiség, az egyik legjelentősebb hátránya a liberális és protestszavazatokból való alacsony merítési potenciálja. A KDH volt elnöke a rendszerváltás óta folyamatosan politizál, a törvényhozás veteránjaként csak elenyésző mértékben képes megszólítani a rendszerellenes retorikára fogékony választókat, továbbá merev konzervativizmusa alkalmatlanná teszi a liberális szavazatok elhódítására.

Alacsony támogatottsága főként a Népi Platform szimpatizánsai között szembetűnő, a három jobbközép párt választóinak mindössze felét volt képes megszólítani. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján kijelenthető, hogy még a saját pártja szavazói sem támogatják egyöntetűen. Az SDKÚ szimpatizánsok tekintélyes része figyelmen kívül hagyta a pártvezetés döntését, a jobboldal egykori vezető pártjával szimpatizálók mindössze ötöde, a Híd választóinak pusztán 6 százaléka adná le a szavazatát a kereszténydemokrata politikusra. A jelöltek pártpreferenciáit vizsgáló MVK felmérése tartalmazhat torzításokat, de így is látható, hogy Hrušovský esetében nem érvényesült a Híd táborának Bugár Bélához köthető választói fegyelme, a pártelnök szavazat-mozgósító potenciálja ezúttal súlyos csorbát szenvedett.

Bár többször kijelentette, hogy számít a kisebbségi polgárok szavazataira, de a magyar közösség problémáira a mai napig bizalmatlanul reflektál, miközben a magyarságot érintő témákkal Hrušovský helyett kizárólag Bugár Béla foglalkozik. Mint utóbb kiderült, a Híd elnökének kijelentésével szemben a Népi Platform jelöltje nem ismeri a Kisebbségi Minimumot, de valószínűleg még a Híd stratégiai tervezetével sincs tisztában. Amennyiben konkrét felvetésekkel szembesítik, a magyar illetőségű kérdésekre csupán általánosságban válaszol – már ha egyáltalán válaszol -, mivel úgy tűnik, nem rendelkezik releváns információkkal a kérdésben szereplő felvetésekkel.

A szlovákiai magyar sajtó online részében nagy visszhangot váltott ki a magyar témákkal kapcsolatos mértéktartás. Nem véletlen, hogy a Híd pont a kampányidőszak folyamán döntött a vasúti kétnyelvűséget szabályozó törvény újbóli beterjesztése mellett. A Népi Platform jelöltje ezúttal minden bizonnyal részt vesz a szavazáson és a párt módosító javaslata mellé áll. A szavazást felhasználva a Híd kézzelfogható érvelési alapot szerez Hrušovský, mint a magyarság számára elfogadható politikus további támogatása mellett.

A közhiedelemmel ellentétben a választások első fordulója nem kizárólag Fico jövendőbeli kihívójáról szól. A közvélemény-kutatási adatok szerint Hrušovský már szinte jelentéktelen epizódszereplővé vált, folyamatosan gyengén szerepel, bármiféle jóstehetség hiányában is kijelenthető, hogy nem ő lesz az, aki legyőzi a miniszterelnököt a második fordulóban. Az ellenzék tíz év elteltével megismételte az egyik legnagyobb történelmi hibáját, belső megosztottsága újra egy kommunista előtt tárta ki a Grassalkovich palota kapuját. A két forduló között, amennyiben Hrušovský szereplése nem vonzza az urnákhoz a jobboldal támogatóit, a rendelkezésre álló időkeret szűkösségét tekintetve, nem biztos, hogy szükséges mértékben mobilizálni lehet a megosztott jobboldali szavazóbázist, még Robert Fico ellenében sem.

Földváry István

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/02/03/hrusovsky-az-epizodszereplo/

text

Honfoglalás kori magyarok a szlovák tankönyvekben

A közös múlttal rendelkező nemzetek történelemkönyveiben gyakorta találkozunk jókora adag nemzeti elfogultsággal és az egymás elleni gyűlölet magvaival, melyek mélyen hordozzák magukban a vélt, vagy valós sérelmeket, előítéleteket és az ezek nyomán kialakult ellenségérzetet. Kiváltképp érvényes ez a szlovákokra és a magyarokra, kiknek történelmük szorosan összefonódott az évszázadok alatt. A tudatlanság pedig óriási téveszmeképző erő. Kerényi Éva vendégszerzőnk írása.

Bevezetésképp, a nemzetképeket feszegetve jogosan vetődik fel a kérdés – a nemzetkép alatt államnemzetet, vagy kultúrnemzetet értünk. Jelen esetünkben a magyarokról, mint a Kárpát-medencébe élő kultúrnemzetről beszélhetünk. A szlovákok magyarságképe nagyrészt azoknak a nemzeti és történelmi mitológiáknak a jegyében alakult, amelyeket ezen szomszédok – jelen esetben szlovákok – megformáltak önmagukról, saját politikai törekvéseik megalapozására. Ebben a vonatkozásban, ahogy Pomogáts Béla is kifejti, sajnos a szlovák nemzeti mitológia magyarellenes jelleget öltött. A rólunk mások által kialakított nemzetkép éppolyan fontos, mint a nemzeti önismeret, sok esetben a rólunk alkotott kép nemzeti történelmünk alakulására is befolyással bír.

Jelen cikk a ma Szlovákiában egységesen használatos szlovák történelemkönyv, pontosabban véve az általános iskolák 6. évfolyama és a nyolcéves gimnáziumok 2. évfolyama számára írt tankönyv (Dejepis 2. Slovensko v stredoveku a na začiatku novoveku. Orbis Pictus Istropolitana, Bratislava, 1997) alapján tesz kísérletet a rólunk szlovák szemmel látott honfoglalás kori magyarságkép rekonstruálására. Mivel a szlovák tankönyvkiadás állami kézben maradt, így egy tantárgyhoz egy tankönyvi sorozat tartozik, az általános iskolák számára tehát egy rendszeresített, hivatalos történelemkönyvi sorozat készült, melyeknek valamennyi szerzője ma élő ismert szlovák történész. Az esetünkben felhasznált tankönyv szerzői PhDr. Pavel Dvořák , PhDr. Ivan Mrva , CSc. és PaedDr. Viliam Kratochvíl .

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (részlet)

A 2011/2012-es iskolaévben napvilágot látott egy vadonatúj történelemkönyv-széria is – mely nem mellesleg tán elődje hiányosságait volt hivatott korrigálni –, melynek az általános iskolák 8. évfolyama és a nyolcéves gimnáziumok 3. évfolyama számára írt kötete a közelmúltban jelent meg (Dejepis pre 8. ročník základnej školy a 3. ročník gymnázia s osemročným štúdiom. Matica Slovenská, Martin, 2011. Első kiadás. Szerzői: PhDr. Marcela Bednárová , PhD., Mgr. Branislav Krasnovský , PhD., PaedDr. Barbora Ulrichová . Szakmai védnök: prof. PhDr. Róbert Letz , PhD.), többi része pedig még szerkesztés és nyomdai megjelenés alatt áll. Mivel az új tankönyvsorozat még nem fut teljes egészében az általános iskolai oktatásban, ezért jelen cikkben részletes foglalkozására épp ezért nem térünk ki.

A rólunk kialakított magyarságkép szlovák tankönyvekben való ábrázolása már csak azért is fontos számunkra, hiszen a jövő nemzedéke nő fel rajtuk, döntően befolyásolja a fiatal generáció véleményét a vele egy államban, vagy épp valaha egy államban élő szomszédos nemzetről. Sajnálatos tényként könyvelhetjük el, hogy a szlovák nemzeti történelmet tárgyaló történelemkönyvek csak másodlagos szempontból tárgyalják a magyar történelmet. Ilyen viszonylatban Magyarország történelméről hézagos ismereteket nyerünk, csak bizonyos részek kiemelése és mások hanyagolása folytán lényeges összefüggéseket veszít a magyarságkép. Érdekes azon tény is, hogy a szlovák tankönyvekben a mai Szlovákia folyamatosan önálló életre kel, a tanulókban tévesen mint önálló politikai-gazdasági egységként lép színre akkor is, amikor az még nem is létezett. A tankönyv úgy jellemzi Szlovákiát, mintha valamiféle önálló egység lett volna abban az időben, olyan látszat keltésére serkenti a diákokat, mintha Szlovákia egy tartománya lett volna Magyarországnak, majd pedig később a megalakult Csehszlovákiának, nem pedig annak egységes része. Szabolcs Ottó kifejti, ez talán abból származik, míg Erdély és Horvátország történelme saját autonómiájában is vizsgálható, addig a mai szlovák terület a történelem folyamán soha, semmilyen formában nem különült el Magyarországtól. Nem a „Magyar Birodalomnak”, hanem Magyarországnak képezte szerves részét. Szlovákiának, mint területi egységnek tehát nincs külön története egészen 1939-ig. Kiváló példa erre Vladimír Mináč szlovák prózaíró és publicista Tu žije národ /Dúchanie do pahrieb (1970) c. esszéje, mely rögtön azzal a mondattal indít, hogy a szlovákoknak nincs történelmük, ezért találniuk kell. A könyv részletesen elemzi a 19. századi gömöri szlovák mozgalmakat, emelett pedig a szlovákságra, mint a „kezdetektől jelen lévő és egyhelyben élő” önálló nemzetre mutat rá, akik felett az aktuális hatalom át-átsuhant.

Chronicon_Pictum_P21

A magyarok bejövetele Pannóniába a Gesta Hungarorum (Képes Krónika) ábrázolásában

A ma használatos szlovák általános iskolai tankönyvekben a szlovákok többé-kevésbé foglalkoznak a magyar történelemmel – végül is Szlovákia történetét 1918-ig nem is lehet a magyar történelem nélkül megérteni. Hogy milyen formában, mennyiségben és stílusban adják ezt elő a 10-14 éves tanulóknak az általános iskolákban, az már egy másik kérdés. A szlovákok magyarságképének kialakításához a ma használatos szlovák tankönyvek alapján több tematikus tananyagrész-csoportot is vizsgálat alá vehetnénk, megvilágítva a kérdéses témát és megfigyelve a terminológiai különbségeket („Uhorsko”-„”Maďarsko“, „národný“–„národnostný“, „uhorské“-„maďarské“, „Slovensko“-„Uhorsko“, stb.). Ilyen például a honfoglalás kora, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, a boldog békeidők korszaka, a trianoni szerződés, vagy pedig az 1938-as I. bécsi döntés és annak következményei.

A honfoglalás eseménye közvetlenül érintette a szlovákokat, ezért ezzel a témával meglehetősen részletesen foglalkozik a fent említett tankönyv. A honfoglaló magyarokra negatív színben, mint az addig összefüggő szláv etnikum közé agresszíven beékelődő nemzetre tekintenek. A tankönyv fejezete az „Érkeznek az ősmagyarok…(Starí maďari prichádzajú)” címmel, és a „Mi volt a Nagymorva birodalom szétesésének az oka?” kérdéssel indít. A szlovákok Árpádot és a magyar törzseket ősmagyaroknak nevezik a tankönyvben (staromaďari): „A 9. század végén Árpád, ősmagyar fejedelem behozta harcosait és pásztorait a Duna vonaláig. Ez időtől fogva Európa jelentős részének tartós veszélyt jelentettek. 906-ban a nagymorva hadsereg még sikeresen legyőzte az ősmagyarok seregét. A háromszoros nyomás hatására (ősmagyarok, frankok, belső ellenálló hatalmak) végül a Nagymorva birodalom szétesett. A dunántúli szlávok – Koceľ – birodalmát teljesen elfoglalták az ősmagyarok”

A szlovákok egyértelműen a magyar törzseknek a Kárpát-medencébe való beáramlását tartják számon – többek közt – a Nagymorva birodalom szétesésének fő faktoraként. Tovább folytatva a tankönyv szerint: „A Nagymorva Birodalom felbomlása után az ősmagyarok az egész Duna-medencét elfoglalták. A Duna két oldalán élő szlávokat már semmi sem tudta megmenteni, még északon sem, a mai Szlovákia területén. Az ősmagyarok azonban előbb nyugat felé fordultak. …907-ben Pozsonynál (pri Bratislave) a magyarok véres ütközetben teljesen szétverték a bajor hadsereget. Aztán 50 éven át a magyar harcosok (maďarský bojovníci) Európa nagy részének rémeivé váltak. Gyors lovakon mozgó íjászaik verhetetlenek voltak. Némely lovasok ferde szablyával voltak felszerelve, melynek csak az egyik végén volt éles penge – ez volt az ázsiai portyázó csapatoknak a tipikus fegyvere, melyet Európába pont az avar és a magyar harcosok hoztak be. …Végül az európai hadseregek megtanultak ellenállni a magyar katonai taktikának. 955 nyarán a magyarok egy 12 000 fős erős sereggel Bajorországra támadtak. Egyik vezére, Lél (neve szlovákul is Lél) a Duna és a Rajna közti vidéken garázdálkodott (pustošil krajinu). A másik, Bulcsu (szlovákul ugyanúgy van írva) körbevette Augsburg városát. I.Ottó német király nagy hadsereget küldött ellenük. A Lech-folyó menti ütközet megtörte az ősmagyarok erejét. A német hadsereg győzött és a magyar harcosokat teljesen szétverte. A csatában csaknem 10 000 magyar esett el. A szájhagyomány szerint a hazába csak hét harcos érkezett vissza. Lél és Bulcsu is fogságba estek, akiket rablókként akasztottak fel. … Nyugat felé már többé képtelenek voltak támadni, így Szlovákia területére (na územie Slovenska) fordultak vissza, ahol semmilyen felvértezett egységes ellenálló erő nem állt az útjukban. … Az ősmagyar társadalom is megváltozott. Olyan vezérek kerültek a hatalomra, akik egységes államot kezdtek kovácsolni. Először megtörték az ellenálló ősmagyar vezérek hatalmát, és a leendő magyar államba (uhorský štát) fokozatosan a mai Szlovákia területét is beolvasztották. A helyi szláv vezérek (slovanskí náčelníci) néha megegyeztek az új hatalommal, néhol inkább adókat fizettek, helyenként pedig rablótámadások áldozataivá váltak. A térségünk tulajdonképpen nem néptelenedett el, hanem fokozatosan új hatalom alá került és a kedélyek lenyugvása után a nép aktívan részt vett Magyarország (Uhorsko) kiépítésében. … Az ősmagyarok a sztyeppi pásztoréletet a tartós letelepedéshez előnyösebb marhatartással és mezőgazdasággal váltották fel. Így lett a Kárpát-medence közepe az ősmagyar törzsek új hazája. ”

A magyarok vándorlásai (Történelmi világatlasz)

Érdekes azon leírás, ahogyan a szlovák tankönyvek az ősmagyarokat jellemzik: „Az ősmagyarok vándorló pásztorok voltak, akik Közép-Európába az orosz sztyeppékről jöttek. Nagyon különböztek a mi szláv őseinktől, nemcsak kinézetben, ruházatban, beszédben és szokásokban, de életstílusukkal is. Vándorló pásztornép voltak. Bölcs Leó bizánci császár úgy ír róluk, mint fürge és szerény népről, de ugyanakkor ravasz és számítóak, akik nem egyenesen támadnak, hanem minden oldalról támadták az ellenséget. A régi források beszámolnak az ősmagyar törzsek neveiről, melyek között a Megyer is szerepel, ez adta tulajdonképpen a mai Magyarok elnevezést. A bizánciak az ősmagyarokat törököknek nevezték, a szlávok az „Uhri” kifejezést használták rájuk. Vezérük Árpád volt.”

A tankönyv e fejezetében képekkel is illusztrálták a tananyagot, egy ősmagyar harcost ábrázoló freskóval, egy tarsollyal, az ősmagyarok lakhelyének bemutatásával, Géza fejedelem kardjával, ősmagyar sírokból felhozott tárgyakkal – hajfonat-korongok -, Árpád fejedelem képmásával (Turóci krónika), ill. a 907-es magyar-bajor ütközetről készült illusztrációval próbálják megismertetni a gyermekekkel a „honfoglalást”, ami a leírtak alapján inkább olyan színben tünteti fel a magyar törzseket, mint akik egy már meglévő birodalmat szétverve „fészkelték be” magukat a Kárpát-medencébe. A magyarok, mint a folyton izgága, barbár hódítók, a szlávok pedig leigázott, nyugodt népként tűnnek fel a tankönyvben, sajnos ezt a ferde képet kialakítva a diákokban. Érdekesek a tankönyv végén található ismétlő kérdések is:

„Honnan jöttek a magyarok a Kárpát-medencébe?
Milyen volt az életstílusuk?
Miről döntött a 907-es pozsonyi ütközet (bitka pri Bratislave)?
Milyen harci technikát alkalmaztak az ősmagyarok?
Milyen következményekkel járt a magyarok további portyázó hadjárataira és életstílusukra nézve a Lech-folyó menti vereség?”

A nemzeti szellemű történelemoktatás már ebben a fejezetben megmutatkozik. Bizonyítja ezt többek között a „Slovensko – Szlovákia” terminológia használata is, holott a népvándorlás-honfoglalás korában ilyen államalakulat még nem is létezett. Ez a fajta nemzeti szemlélet a múltat (nem mellesleg közös múltat) kizárólag Szlovákia jelenlegi politikai államhatárainak keretei között vizsgálja és oktatja, azt a képzetet keltve, mintha a mai határok között létező Szlovákiának az elmúlt ezer évben mindig is létezett volna valamilyen előképe. Erre a megállapodásra jutott esszétanulmányában Simon Attila is, aki a szlovák gimnáziumi történelemkönyveket vette górcső alá.

Visszatérve tankönyvünk fejezetére, ugyanúgy éles kontrasztot vonultat fel a honfoglaló magyarok pogány-nomád kultúrája és a már Kárpát-medencében élő szlávok keresztény-földműves kultúrája között – ebben a kontextusban a tankönyvekben természetesen a földműves szlávok jelennek meg pozitív értékként, szemben a nomád és pogány magyarokkal, mint negatív jelenséggel. Ezt tekinthetjük rögtön a magyarságkép egyfajta „belépőjének” is, a magyarok negatív színben – ellenfélként, ellenségként – való feltüntetése végigkíséri a tankönyv további fejezeteit is. Újabb negatívumként könyvelhetjük el a helységnevek használatát, amit egyébként a tankönyv-széria további köteteiben is tapasztalhatunk – a szlovák tankönyvben kizárólag a jelenlegi hivatalos szlovák településnevek kerültek be, Pozsony ennek értelmében a honfoglaló magyarok idején is Bratislava név alatt létezett.

A szóban forgó tankönyv címlapja

Az elkövetkezőkben tanúi lehettünk azon sztereotípiáknak és előítéleteknek, melyek sajnos a ma használatos általános iskolai szlovák történelemkönyveket jellemzik a magyarságképet illetően. Sajnos még mindig érződik az állam igen nagy mértékű beleszólása az oktatott tananyagba, a múlt fölötti felügyelet gyakorlásának kényszere. A fent tárgyalt szemelvények sajnos egy nem éppen barátságos magyarságképet engednek sejtetni az olvasó számára – a magyarokat, ill. a felvidéki magyarságot történeti érvek segítségével kívánják másodrendű helyzetbe hozni, beszivárgó vándornépségként vagy erőszakos ázsiai hordaként megbélyegezni. Ahogyan Viliam Kratochvíl, a szlovák történelemdidaktika jeles képviselője is kifejti, a homogén nemzetállam megjelenése a tankönyvekben egyfajta közép-európai jelenség, melynek lényege, hogy erősítse az együvé tartozás érzését, ill. hogy a másik oldalon ellentéteket szítson, kihangsúlyozva azt, ami elválaszt.

Szomorú tényként konstatálhatjuk, hogy a vizsgálat tárgyát képező szlovák általános iskolai tankönyvben az egyetlen pozitív vonásként a magyar történelmi személynevek magyar megfelelő alakban való használatát könyvelhetjük el – így köszön vissza a lapokról Árpád helyesen, magyarul írt neve.

Kerényi Éva

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/02/01/honfoglalas-kori-magyarok-a-szlovak-tankonyvekben/

text

Kijevi zavargások

A demokratikus jogok megkurtítását követően Kijevben, új lendületet vettek a tüntetések. Az Ukrán biztonsági szervek többször is kísérletet tettek, hogy betörjenek a Függetlenség térre. A rendőri erőszak feltüzelte a tömegeket, a tüntetők egyik csoportja január 12.-étől harcol a rohamrendőrökkel. A Hrusovskij utca frontvonallá változott. Az alábbi videó összeállítás a zavargások január 19 és 23 közti időszakát öleli fel.

Élő közvetítés a Maidanról

Live streaming video by Ustream

2014 Január 19.

A The Telegraph összefoglalója a 19.-i összecsapásokról

A tüntetők botokkal és vasrudakkal felfegyverkezve üldözik a lemaradt rohamrendőröket

Ellentámadás és közelharc

Molotov-koktéllal bontják meg a zárt rendőri alakzatot

2014 Január 21.

Szervezett ellenállás az utcákon

2014 Január 22.

Az RT hírügynökség tudósítója egy rendőr ellentámadás közepéről

A szerdai harcok egyik “sztrája” is a Molotov-koktél volt

A Lengyel Telewizja Republika tudósítója egy szerdai rendőrattakról tudósít

Barikád építés szerda este …

… és a kész barikád, a tüntetők többsoros akadályt építettek.

2014 Január 23.

Így aláz a Berkut, az ukrán különleges rendőri egység … az ukrán demokráciába most ez is belefér.

Egy operatőr utolsó pillanatai, mielőtt a belbiztonságiak lelövik – éles lőszert is bevetnek.

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/01/23/kijevi-zavargasok/

text

Nem kell a félelemkeltés - Nyílt levél Bugár Bélának

Tisztelt Bugár Béla, Elnök Úr!

Nagy meglepetéssel olvastam nyilatkozatát a mai Új Szóban, valamint azokat a vádakat, miszerint a Közbeszéd blogbejegyzése, amiből kiderül, hogy Pavol Hrusovsky nem tud a minimumról, „háborús viszonyokat teremtene”, „hazudozna”, vagy a „politikai disznóság” kategóriájába tartozna. A személyeskedés és a vádaskodás nem fedi a tényeket.

Nagyon sajnálom, hogy az önöket negatívan érintő cikkem hangulatkeltésre próbálják felhasználni. Politikusként bizonyára tudatában van, hogy a nyelvi fegyelem nagy erény, és azon kijelentései miszerint valaki “háborús viszonyokat” akar teremteni Szlovákiában, politikailag inkorrekt, félrevezető és szándékosan félelmet keltő. Kérem, a választók szimpátiáját ne hasonló kijelentésekkel, hanem tettekkel és konzekvens politizálással próbálja elérni.

Ön a bejegyzést éles szavakkal illeti, hátsó szándékot tulajdonít neki, ami a Híd, vagy a jelölt befeketítésére irányul, miközben ez nem felel meg a valóságnak. Sem politikai, sem egyéb, ahogy Ön mondta: “szervezeti” kapcsolataim sincsenek. Bloggerként azokra az információkra támaszkodhatom csak, amelyeket a párt illetékesei a kérésemre rendelkezésemre bocsájtanak. A Híd sajtóosztálya öt nap elteltével, és többszöri felkeresés után sem válaszolta meg a kérdéseimet. Több napnyi eredménytelen levelezést, az abban kapott homályos válaszokat összegeztem csak, ez a levelekből is kiderül. Ha téves információk közvetítésével vádol, kérem, kérje elsősorban számon az alkalmazottai teljesítményét, illetve a Népi Platform közös elnökjelöltje kommunikációs stábjának alkalmasságát, hiszen velük kommunikáltam – ahogy azt a levelek is mutatják.

Kattints, az egész képért

Kattints, az egész képért

Nyilatkozata szerint “mindenáron ki akarunk kényszeríteni valamit a másik félből”. Ezt jól látja, s véleményem szerint ennek így is kell lennie. A választók dolga, hogy kikényszerítsék a politikusokból azokat a véleményeket és állásfoglalásokat, melyeknek érdemi fejleménye is lehet.

Mivel a levelezésből az derült ki, továbbra sem nyilvánvaló, hogy Hrušovskýnál megvan-e a politikai akarat a “szlovákiai magyar minimum” teljesítéséhez, a mi dolgunk, hogy egyenes válaszokat próbáljunk kapni  ezekre a kérdésekre. És mindent megteszünk ezért a későbbiekben is, pártállástól függetlenül.

Ahogy azt a bejegyzésemben is írtam, nehéz őszinte gesztusoknak és egyenes véleménynek tartani azokat a kijelentéseket és jelzéseket, melyeket Hrušovský képviselő úr, elnökjelölt részéről kaptam érdeklődő bloggerként. Az érintett korábbi válaszaiban teljesen egyértelműen fogalmazhatott volna, ha fontosnak tartja a kérdést és tisztában van annak tartalmával. Mivel kérdéseinket kétszer is feltettük (és akkor sem kaptunk kielégítő választ), nehéz elhinni azt, hogy “információs zavar” keletkezett.  Ezt a nézetemet hajlandó vagyok felülbírálni, ha a Híd elnökjelöltjének esetleges jövőbeni megnyilvánulásai mutatják, valóban szívén viseli az alapdokumentumban lefektetett elveket.

Úgy vélem, az írásos kijelentéseket összehasonlítva legalábbis zavaros, mi a Népi Platform jelöltjének álláspontja. Miközben a levelemre Hrušovský úr kitérő válaszokat adott,  a minimumban szereplő legfőbb alapelveket pedig elutasította, a mai Új Szónak adott nyilatkozata szerint már megegyeztek a dokumentum “politikai megvalósításáról”. Eközben pár nappal korábbi nyilatkozatában még elutasította az önkormányzati és oktatásügyi autonómiát, melyek pedig szerves részét képezik a minimumnak.

A bejegyzés nem lejárató céllal készült, hanem a szavazók informálása jegyében. Megjegyzem, Hrušovský úr részéről az elmúlt hónapokban semmilyen gesztus nem utalt arra, hogy az Alapdokumentum elveiről mi a véleménye, a választóknak ezt nem volt alkalmuk hallani. Ezért is tartottam szükségesnek, hogy megvizsgáljam a kérdést a legilletékesebbtől – az államfőjelölttől. Megértem, hogy a szlovákiai magyar politikai viszonylatban minden kritikát a szekértáborok harcának tulajdonítanak, csakhogy Önnel ellentétben nekem nincs szükségem a választók szavazataira. Bejegyzésem nem támadó hangnemben írtam, csupán tényekre hagyatkoztam. Szívesen venném, ha a jövőben céltalan személyeskedés helyett Ön is a tényekre, tényszerűen reagálna.

Szívből kívánom, hogy Hrušovský köztársaságielnök-jelölt úr fel tudja vállalni a “Szlovákiai magyar alapdokumentumot”, hogy a célkitűzések legyenek hangsúlyos részei a kampányának, és hogy ezzel sikereket is érjen el. Óriási lépés lenne mindez, hiszen mutatná, valóban közös nevezőre tud jutni a szlovák és a magyar fél ezekben az alapvető kérdésekben. Ha az Alapdokumetummal viszont senki sem foglalkozik, s csak homályos utalásokból derül ki a nagyközönség számára, mi arról a Híd, a Híd jelöltjének és a szlovák pártoknak a véleménye (utóbbit máig csak az Ön interpretálásában ismerjük), akkor az komoly problémát jelent az ellenzék elveire nézve.

Üdvözlettel:

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/01/24/nem-kell-a-felelemkeltes-nyilt-level-bugar-belanak/

text

Kijevi zavargások

2014 Január 19.

A The Telegraph összefoglalója a 19.-i összecsapásokról

A tüntetők botokkal és vasrudakkal felfegyverkezve üldözik a lemaradt rohamrendőröket

Ellentámadás és közelharc

Molotov koktéllal bontják meg a zárt rendőri alakzatot

2014 Január 21.

Szervezett ellenállás az utcákon

2014 Január 22.

Az RT hírügynökség tudósítója egy rendőr ellentámadás közepéről

A szerdai harcok egyik “sztrája” is molotov koktél volt

A Lengyel Telewizja Republika tudósítója egy szerdai rendőrattakról tudósít

Barikád építés szerda este …

… és a kész barikád, a tüntetők kétsoros akadályt építettek.

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/01/23/kijevi-zavargasok/

text

Kijevi zavargások

2014 Január 19.

A The Telegraph összefoglalója a 19.-i összecsapásokról

A tüntetők botokkal és vasrudakkal felfegyverkezve üldözik a lemaradt rohamrendőröket

Ellentámadás és közelharc

Molotov koktéllal bontják meg a zárt rendőri alakzatot

2014 Január 21.

Szervezett ellenállás az utcákon

2014 Január 22.

Az RT hírügynökség tudósítója egy rendőr ellentámadás közepéről

A szerdai harcok egyik “sztrája” is molotov koktél volt

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/01/23/kijevi-zavargasok/

text

Hrušovský hallgat a kisebbségi minimumról

Bugár Béla többször hangoztatta, hogy csak olyan elnökjelöltet fognak támogatni, aki felvállalja a Híd, az MKP és a Kerekasztal által aláírt „kisebbségi minimumot”. 50 nappal a választások előtt kiderült, hogy Pavol Hrušovský nemcsak, hogy nem támogatja, de nagy valószínűséggel még csak nem is nagyon hallott róla.

A kisebbségi minimumot másfél éve írta a két szlovákiai magyar párt és a civil szféra ernyőszervezeteként működő Kerekasztal. A pártszakadást követő hidegháborús évek után először jutott konszenzusra a Híd és az MKP. Maga a dokumentum azokat az alapelveket fektette le, amelyek nélkülözhetetlenek a szlovákiai magyarság megmaradásához, illetve fejlődéséséhez.

Sokáig kérdéses volt, hogy a Híd melyik jelölt mögé áll be, Bugár Béla pedig azt hangoztatta, hogy pártja csak olyan személyt fog támogatni, aki egyetért a dokumentummal, és felvállalja a kisebbségi minimumban leírt alapelveket.

Másfél hónappal a választások előtt a Közbeszéd blogportál megkereste Pavol Hrušovskýt, hogy megtudja, támogatja-e az alapdokumentumot, felvállalja-e a kulturális és oktatási autonómiát, illetve, hogy azután, hogy nem szavazta meg a vasúti kétnyelvűséget, fontosnak tartja-e azt. A köztársaságielnök-jelöltet csak többszöri próbálkozásra sikerült elérnünk. A hivatalos parlamenti postafiókjából visszajött az üzenet, jelezvén: megtelt és nem képes több levelet fogadni. Matej Kováč, a KDH szóvivője sem válaszolt a kérdéseinkre, majd miután kinyomoztuk Hrušovský nem nyilvános parlamenti címét, Martin Krajčovič kampányszóvivő küldte vissza az elnökjelölt válaszait.

A (nem túl készséges) levelezés

Ezekből kiderül, hogy a Népi Platform jelöltje inkább kerülné a témát, valamint úgy tűnik, nem is olvasta a dokumentumot. Ha pedig nem látta, aligha várható el tőle, hogy beleegyezzen.

Arra a kérdésünkre, hogy a Híd szabott-e valamilyen feltételeket neki, pl. azt, hogy egyetértsen a kisebbségi minimummal, ezt a választ kaptuk: „A Most-Híd ismeri, milyen volt a hozzáállásom a témához 2002–2006 között, amikor a házelnöki pozíciót töltöttem be, amikor is sikerült javítani a nemzeti kisebbségek jogállásán. Úgyszintén találkoztam az akkori magyarországi házelnökkel, Szili Katalinnal, akivel elkezdtük beindítani a szlovákok és magyarok történelmi megbékélésének folyamatát. Van mire építenünk és a Most-Híd tudja, hogy nekem mindig fontos volt az, hogy Szlovákia mindenki országa legyen.”

Mivel az elnökjelölt nem adott egyértelmű válaszok, visszaírtam és konkrétumokat kértem. Ehelyett csak az eredeti feleletet egészítették ki azzal a gondolattal, hogy a „Híd nem szabott semmilyen feltételt”. A többi kérdés megválaszolása elől pedig elzárkóztak.

Az első levélben küldött válaszokból egyébként kitűnik, hogy Hrušovský nem tudja felvállalni az egész kisebbségi dokumentum támogatását – már ha egyáltalán olvasta. Arra a kérdésünkre ugyanis, hogy egyetért-e a kisebbségi kulturális és oktatási önkormányzatisággal, vagyis azzal, hogy a magyarok maguk dönthessenek az őket érintő ügyekben, a szokásos szlovák sablonfeleletet kaptuk. „Az autonómiát nem tartom előrelépésnek a szlovákok és magyarok viszonyának javításához” – vallja Hrušovský. Hozzátette ugyanakkor, hogy azt szeretné, a kisebbségek számára biztosítva legyen a színvonalas anyanyelvi oktatás és kultúra. „Fontos, hogy a kisebbségek otthon érezzék magukat Szlovákiában, mert ez erősíti társadalmunkat” – zárta a gondolatsort az elnökjelölt.

Kíváncsiak voltuk arra is, hogy képviselőként miért nem támogatta a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatos tervezeteket. „Ön szerint szükséges a kétnyelvűség? Ha nem, akkor miért? Ha igen, akkor képviselőként/köztársasági elnökként milyen lépéseket kíván tenni az ügyben?” – kérdeztük. „Mi voltunk azok, akik az előző választási időszakban a Most-Híddal közösen elfogadtuk az új településmegnevezéseket, ahol a kétnyelvű megjelölések is használatosak” – így a válasz. Ezekkel a válaszokkal sem elégedtünk meg, de ahogy fentebb írtam, a további reakciók elől elzárkózott a jelölt kampánystábja. „Úgy véljük, hogy a többi kérdést elég konkrétan válaszoltuk meg. Kérjük a válaszaink pontos fordítását és a teljes terjedelemben megjelenítését” – írta a szóvivő.

A Közbeszéd ezek után természetesen megkereste a Híd sajtóosztályát is. Szombat reggel óta, többszöri megkeresésünk ellenére sem válaszoltak  arra, hogy feltételként szabták-e Hrušovskýnak a kisebbségi minimumban lefektetett elvekkel való azonosulást, illetve, hogy a kisebbségi minimum mely témakörei azok, amelyeket a Híd kérésére Hrušovský fel fog vállalni, s mindezt milyen formában teszi meg.

Válaszok helyett Bugár Béla szerdán az Új Szó Stúdióban beszélt a témáról. Elmondása szerint Hrušovský elfogadta a kisebbségi minimumot. „Ez volt az alap. De ezt kérte tőle az MKP is” – mondta a Híd elnöke. A moderátori kérdésre, miszerint Hrušovský megígérte-e, hogy támogatja a dokumentumban lefektetett minimális kisebbségi célkitűzéseket, Bugár azt felelte: „természetesen, természetesen”.


  • Közbeszéd: A támogatása előtt szabott valamilyen feltételeket a Most-Híd (a kisebbségi témákat érintően). Például hogy egyetértsen A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapdokumentumával és támogassa azt, amelyet maga a Híd is aláírt az MKP-val.

    Hrušovský: A Most-Híd ismeri, milyen volt a hozzáállásom a témához 2002–2006 között, amikor a házelnöki pozíciót töltöttem be, amikor is sikerült javítani a nemzeti kisebbségek jogállásán. Úgyszintén találkoztam az akkori magyarországi házelnökkel, Szili Katalinnal, akivel elkezdtük beindítani a szlovákok és magyarok történelmi megbékélésének folyamatát. Van mire építenünk és a Most-Híd tudja, hogy nekem mindig fontos volt az, hogy Szlovákia mindenki országa legyen.

    Közbeszéd: Egyetért azzal, hogy kulturális és oktatási önkormányzatiság létesüljön? Másképp szólva, hogy a magyarok maguk dönthessenek az őket érintő ügyekben?

    Hrušovský: Az autonómiát nem tartom előrelépésnek a szlovákok és magyarok viszonyának javításához. Másrészt azt szeretném, hogy a kisebbségek számára saját nyelvükön legyen biztosítva a minőségi oktatás és a kultúra. Fontos, hogy a kisebbségek otthon érezzék magukat Szlovákiában, mert ez erősíti társadalmunkat.

    Közbeszéd: A Szlovák Parlament képviselőjeként nem támogatta azokat a jogalkotási erőfeszítéseket, amelyek megoldani próbálták volna a vasúti kétnyelvűséget. Mi az álláspontja ebben a témában? Szükséges Ön szerint a kétnyelvűség? Ha nem, akkor miért? Ha igen, akkor képviselőként/köztársasági elnökként milyen lépéseket kíván tenni az ügyben?

    Hrušovský: Mi voltunk azok, akik az előző választási időszakban a Most-Híddal közösen elfogadtuk az új településmegnevezéseket, ahol a kétnyelvű megjelölések is használatosak.

    Mivel a köztársaságielnök-jelölt nem válaszolt érdemben a kérdéseinkre, feltettük őket újra a válaszlevelünkben:

    Közbeszéd: Mivel az előző levelünkben feltett kérdésekre nem kaptunk konkrét válaszokat, kérem engedje meg, hogy feltegyük őket újra. Megkérnénk, hogy egyértelműen válaszoljon a kérdésekre.
    A támogatása előtt feltételként szabta a Most-Híd, hogy elfogadja és támogatássa a Szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapdokumentumát, amelyet maga a Híd is aláírt az MKP-val? Kérem egyértelműen válaszoljon igennel, vagy nemmel.

    Hrušovský: A Most-Híd nem szabott semmilyen feltételeket, ugyanis ismeri, milyen volt a hozzáállásom a témához 2002–2006 között, amikor a házelnöki pozíciót töltöttem be, amikor is sikerült javítani a nemzeti kisebbségek jogállásán. Úgyszintén találkoztam az akkori magyarországi házelnökkel, Szili Katalinnal, akivel elkezdtük beindítani a szlovákok és magyarok történelmi megbékélésének folyamatát. Van mire építenünk és a Most-Híd tudja, hogy nekem mindig fontos volt az, hogy Szlovákia mindenki országa legyen.

    Közbeszéd: Ha nem ért egyet azzal, hogy a kisebbségek dönthessenek az őket érintő dolgokról, akkor ön szerint, hogy kellene kinéznie annak az ideális állapotnak, ahol a többségi társadalom biztosítja be a kisebbség szükségleteit (pl.: oktatásügy, kultúra, finanszírozás). Az eddigi tapasztalatok alapján a többségi társadalomnál nem talált megértésre ez a téma. Kérem röviden írja le a vízióját.

    Közbeszéd: Milyen az Ön hozzáállása a szlovákiai kétnyelvűséghez? A parlament képviselőjeként nem támogatta a vasúti kétnyelvűséget, köztársasági elnökként támogatná azt, pl.: a hivatali érintkezésben, a közutakon, vasútállomásokon stb.?

    Martin Krajčovič kampányszóvivő: Úgy véljük, hogy a többi kérdést elég konkrétan válaszoltuk meg. Kérjük a válaszaink pontos fordítását és teljes megjelenítését.

    A Közbeszéd megkereste a Híd sajtóosztályát is a kérdéseivel:

    1) Bugár Béla pártelnök korábban azt nyilatkozta, hogy csak olyan elnökjelöltet fog támogatni a Híd, aki felvállalja az ún. “szlovákiai magyar minimumot”. Feltételként szabták ezt Pavol Hrušovskýnak a népi platform jelöltjének, ill. fel fogja vállalni a kampányában/elnökként?
    2) Melyik kérdés az, amit az Önök kérésére a minimumból Hrušovský fel fog vállalni, és milyen formában (pl. nyíltan támogatni fogja, vitát kezdemenyez róla, programjának részéve teszi, elnökként szorgalmazni fogja stb.)
    3) Pavol Hrušovský nem támogatta a vasútállomások kétnyelvű feliratait megengedő törvénymódosítást. A támogatásuk fejében kérték az elnökjeloltet a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatos álláspontjának megváltoztatására?

    A Híd sajtóosztálya szombat reggel óta, többszöri megkeresésünk ellenére sem válaszolt.

Bugár: Hrušovský kiáll a minimumban leírtak mellett

“Nem a nemzetiség a fontos, hanem hogy viselkedik.” Bugár Béla Hrušovskýról, 2014.1.22 – Új Szó Stúdió

A Híd patthelyzetbe került

Bár Bugár Béla pozitív változásról próbálja meggyőzni a szlovákiai magyar szavazókat, a valóság megint teljesen mást mutat. Nyilvánvaló volt, hogy a Híd nem fogja támogatni az MKP magyar jelöltjét, mint ahogy az is, hogy a saját jelölt állításához nem elég erős. Nem maradt sok érve, amivel megmagyarázta volna a magyar választóinak, hogy miért támogat szlovák jelöltet miközben egy magyar is indul. Erre szolgált tökéletes kibúvót a kisebbségi minimum, ill. hogy csak olyan jelöltet támogatnak, aki felvállalja annak alapelveit. A két kampánystáb azonban láthatóan elfelejtett egyeztetni erről a témáról.

A Híd filozófiája, hogy csak azért szavazzak Hrušovskýra, mert Bárdosból sosem lehet köztársasági elnök. A kisebbik rossz választása azonban aláássa a demokrácia alapelvét. A választásoknak nem szabadna másolnia a lóversenyek filozófiáját, miszerint csak a győztesre fogadunk.

Az első felmérések alapján Hrušovský a három jobbközép párt támogatásával sem tudott 8% fölötti eredményt elérni. Ilyen helyzetben komolyan veszélyeztetve érezheti magát, ha egy parlamenten kívüli párt jelöltje 5%-os eredményt produkál az első közvéleménykutatáson. A szlovák politikai elitnek eddig nem volt lehetősége megtanulni, hogy a kisebbségi témák elbagatellizálása következményekkel jár. Ha őszintén vágynak a szlovákiai magyarok szavazataira, akkor őszintén kellene tenniük ezért (a következő napokban majd várhatóan megjelenik a nyilatkozat, miszerint Hrušovský mégis támogatja a minimumot, ez viszont nehezen fogható majd fel őszintének).

A kommunikációs deficit

A népi platform jelöltje komoly kommunikációs deficittel küzd. A honlapja egynyelvű, pedig egy honlap kétnyelvűsítése nem igazán jelent pluszköltséget egy ekkora volumenű kampányban. A magyar óriásplakátja dícséretreméltó, de nyelvtanilag hibás, ami miatt nem túl professzionális. A stáb és a jelölt kommunikációja elégtelen, egy szavazatokért küzdő jelöltnek sem szabadna elzárkóznia a nyilvánosság kérdéseinek megválaszolása elől.

Általános tudatlanság

A Híd együttműködési ideája újra látható akadályokba ütközik. A szlovák politikai elit bizalmatlanságának gyökereit a teljes tudatlanság képezi. Hrušovský nem ismeri a szlovákiai magyarokat, nem érti a problémáikat, ezért sem mer azonosulni azokkal a dolgokkal, amelyeket maga sem tudna megmagyarázni a szlovák szavazóinak. A Hídnak remek alkalma és esélye lett volna, hogy újra behozza a köztudatba a másfél évvel ezelőtt aláírt alapdokumentumot, annak elveit és, hogy próbálja megmagyarázni a belőle fakadó miérteket. Választási időszakban a politikai marketing azonban sosem a társadalmi vitáról, vagy a konszenzuskeresésről szól(t).

Szólj hozzá a bejegyzéshez: http://kozbeszed.sk/2014/01/23/hrusovsky-nem-tamogatja-a-kisebbsegi-minimumot-a-hid-hallgat/

Following